Szemtanú

G. Sergey

Ország

Oroszország

Születési hely és idő

Alexandrovka, 1933

Felvétel éve

2009

InEvidence link (YahadMap)
További információ

Alexandrovka, OROSZORSZÁG

Aleksandrovka falu Smolensktő 8 km-re északra fekszik. A háború előtt sok roma élt a falu körül. Az első romák valamikor a 19. században érkezhettek Smolensk régiójába. Aleksandrovkát 1941 nyarán szállták meg a németek. A roma családok a házaikban maradhattak egészen az 1942. április 24-i kivégzésükig. A kivégzést az SS Einsatzgruppe B vezényelte le. A kivégzés előtti este lezárták a falut, és minden lakost, beleértve Devkino falu roma lakosait is, összegyűjtötték egy helyen közel a tónál. Egy szelekció után, amit a helyi közigazgatás által összeírt lista alapján végeztek, a romákat az erdőbe vitték, hogy kivégezzék őket. A falu orosz lakosait szabadon engedték. A kivégzés helyszínén a férfiakat elválasztották a nőktől és a gyerekektől, előbb őket lőtték le. Mielőtt lelőtték volna őket, egy 20-30 méterrel arrébb lévő pajtában arra kényszerítették őket, hogy vetkőzzenek le. A levéltárak és helyi szemtanúk szerint a gyerekeket élve dobták be a gödörbe. Néhány világosabb hajú és bőrű nő és gyerek azt mondta, hogy orosz, és így sikerült kiszabadulniuk. A kivégzés után a németek szekereket küldtek a faluba a maradék ruhák összegyűjtésére.
G. Sergeynek, aki egy letelepedett roma volt, valamint az édesanyjának, és az öccsének sikerült túlélniük a háborút, mivel a hivatalos listákon, amiket a németek használtak, nem voltak rajta mint roma származásúak.
Sergey a kivégzés helyszínére vezette a YIU csapatát.

G. Sergey, szül.1933. © Nicolas Tkatchouk/Yahad - In Unum

G. Sergey a háza előtt. © Nicolas Tkatchouk/Yahad - In Unum

G. Sergey az emlékeit meséli. © Nicolas Tkatchouk/Yahad - In Unum

Szószedet

ún. “cigány” kolhoz
Az 1920-as évek vége felé a SzSzSzK hatóságok arra törekedtek, hogy meggyőzzék a roma lakosságot, hogy telepedjenek le. A hatóságok célja ezzel az volt, hogy nagyobb irányítást nyerjenek a romák tevékenységei felett. Mindez azzal a látszattal történt, mintha a romák életkörülményeit akarnák javítani. Földet és pénzügyi forrásokat bocsátottak a letelepedésre hajlandó romák rendelkezésére. A sikeresen letelepedett romákat kollektivizálták ún. ‘cigány’ kollektív farmokba. Az egykori Szovjetunióban (SzSzSzK) a kolhoz egy olyan kollektív gazdaság volt, ahol a termőföldek, az állatok, a szerszámok, a falvak munkaereje a közösség kollektív tulajdonát képzeték. Az összes termést az államnak kellett beszolgáltatni. 1932-re már 25 ’cigány’ kolhozt hoztak létre, ami 490 családot foglalt magában. 1938-ban már 52 volt, de a Szovjetunió roma lakosságának csupán 2-3%-a élt ilyen életformában. A letelepedés, és a ‘cigány’ kolhozok létesítése a szovjet propagandában természetes és önkéntes folyamatként lett prezentálva, ami a nomád roma társadalmon belül magától megy végbe.[1] [1] https://rm.coe.int/sowjetunion-vor-dem-2-weltkrieg-datenblatter-zur-geschichte-der-roma/16808b1aa0

Kérdések

Történelmi jegyzetek

Aleksandrovka falu Smolensktől 8 km-re északra helyezkedik el. Az első ismert adatok a romákról Smolenks régiójában a 19. századig nyúlnak vissza. 1937-ben létrehoztak a faluban egy kolhozt, a “Sztálin Alkotmányt” annak érdekében, hogy Smolenska régió azon nomád roma népességét letelepedésre bírják, akik nem tudtak az “Október farmon” letelepedni a földhiány miatt. A lakosság többsége roma volt. A romáknak volt iskolájuk is. A falut a németek 1941 nyarán szállták meg.

Ezen a helyen anno egy roma iskola állt. Az épületet a német megszállók leégették. Napjainkban magántulajdonban van. ©Nicolas Tkatchouk/Yahad - In Unum

Hely a tó közelében, ahol Alexandrovka összes lakosát hajnalban összegyűjtötték a kivégzés előtt. Amint a cigányokat elkülönítették az oroszoktól, kivégezték őket. ©Nicolas Tkatchouk/Yahad - In Unum

A helyi ortodox temetőben található emlékmű annak a 176 szovjet romának állít emléket, akiket a németek meggyilkoltak Aleksandrovkában. © Nicolas Tkatchouk/Yahad - In Unum

Források/Archívumok

Szovjet archívumok

“Annak ellenére, hogy megmutattam a papírjaimat, a német tiszt nem hitte el, hogy orosz vagyok, és emiatt nem akart elengedni. Délután 3 óra körül a gödör meg volt ásva, minden romát elvittek a közeli pajtához. Az egész területet körbekerítették a német katonák. A németek a romákat úgy vitték a pajtába, mintha állatok lennének. Azokat, akik nem voltak hajlandóak előre menni, ütötték-verték, és erővel húzták be a pajtába. A kivégzés délután 3 órakor kezdődött. Legalább 70 romát, beleértve a nőket, a gyerekeket és időseket, lőttek agyon a szemem láttára. [...] Mielőtt megölték volna a romákat, arra kényszerítették őket, hogy vetkőzzenek le. Voltak, akik magukon hagyhatták az alsóneműjüket, de voltak olyanok is, akiknek teljesen meztelenre kellett vetkőzniük. A pajtából a 20-30 m-re lévő gödörhöz vitték őket családonként. A kivégzést a német katonák vezényelték le, ők voltak azok, akik lőttek.”

[Egy helyi lakos tanúvallomása, K. Lidia, a Rendkívüli Állami Bizottság készítette 1943. október 10-én; RG-22.002M: 7021-44/1091]

Fényképek

A YIU csapata G. Sergey-jel